Jeles nap

Kedves Gréti, minden osztályunkat tanító tanerő és kedves szülőtársak!

Ma van a pedagógusok ünnepe. Magyarországon, 67 évvel ezelőtt jelölték ki ezt a napot, június első vasárnapját, hogy hivatalosan megemlékezzünk a pedagógusainkról.  Ilyenkor adják át a díjakat a miniszterek a Vigadó elegáns termében.

De mihez is kezdjünk ezzel mi, itt Pomázon?

Szeptembertől júniusig minden reggel beadjuk gyerekeinket a suliba, öt, hat, vagy akár nyolc órára.  Ez életük nagyon nagy szelete, amiről csak így-úgy tudunk, és amit alig-alig tudunk befolyásolni.  Délután, este, ha szerencsénk van, mesélnek valamit.  Látjuk a jegyeiket.  Próbálhatunk kapcsolatot tartani a tanítókkal, hogy tudjuk, nincs-e valami gond, hogy minden jól megy-e.  Figyelhetjük, kikkel barátkoznak.

Örülünk, ha hangulatos a terem, a környezet, ahol annyi órát eltöltenek. Örülünk, ha szívesen mennek be az iskolába, ha vidáman jönnek haza, ha sikert értek el valamiben, vagy jót játszottak a napköziben. Ha baj éri őket vagy elkámpicsorodnak, örülünk, hogy megvigasztalják őket. Ha valami nem megy, örülünk, hogy bátorítják, biztatják őket. Hogy megértetik velük, hogy valóban ügyesek, szépek, okosak, értékesek.  Hogy megtanítják nekik, hogyan lehet a másikat elfogadni, a különbözőségükben elfogadni, tisztelni egymást, hogyan kell együttműködni, segíteni a másiknak, közösség részeként élni.

Mindennek biztosítását, gyerekeink segítéség a pedagógusok vállalják. Óriási munka, tudjuk otthonról – még a legangyalibb teremtés is emberpróbáló tud lenni, hát még egy vagányabb, szemtelenebb gyermek!  Kihívás ez a javából, nap mint nap.

Kedves Tanárok, ezúton köszönjük, hogy igyekeztek szeretetben növelni a gyerekeinket!

Jutka és Gábor

One thought on “Jeles nap”

  1. Kedves Jutka és Gábor!
    Köszönjük a kedves szavakat. Nekünk kicsi, mezei pedagógusoknak egy ilyen megemlékezés minden díjnál többet ér.
    Gréti

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük